7100 Szekszárd, Béla király tér 1.
Tel: 74/419-667

 

Kérem, látogasson el a kiállítások honlapjára!

 

 

 

Múzeumi óra:

VÁRMEGYEHÁZI KIÁLLÍTÁSOK

 

A régi vármegyeháza világa a Pollack Mihály által tervezett klasszicista stílusú épület nyugati szárnyában berendezett kiállítás, mely a 19. századi főispáni lakosztályt, egy korabeli nemesi rezidencia hangulatát idézi.
A főispáni szobában látható az a magyaros empire stílusú karosszék, melyben az új főispánt emelték magasra a beiktatási ceremónia alkalmával. Az empire szalon egy különlegesen szép, 1810 körül Bécsben készült bútoregyüttest mutat be, melyet mitológiai témájú festmények, Donát János klasszicista portréi egészítenek ki. A biedermeier női szalonban az 1840 körül Magyarországon készült ülőgarnitúra felett a bécsi biedermeier stílust követő családi arcképcsarnok látható. A 19. század közepén készült romantikus tájképek mellett Barabás Miklós népi életképe és a képóra "Vitam et sanguinem" romantikusan értelmezett történelmi jelenete díszíti a termet. A következő enteriőrben a szép cseresznyefa könyvszekrényekben elhelyezett könyvgyűjtemény mellett, Rocco Marconi: Krisztus és a házasságtörő nő című reneszánsz táblaképe látható. A vadászterem férfias hangulatát vadászcsendéletek és életképek, a pipatórium és a neobarokk ülőgarnitúra adja.

Liszt Ferenc Emlékkiállítás. Liszt Ferenc (1811 - 1886), a 19. század nagy romantikus zeneszerzője és zongoraművésze, Augusz Antal Tolna megyei földbirtokos meghívására négyszer járt Szekszárdon. Dokumentumokkal, fényképekkel, mutatjuk be Liszt és Augusz barátságát és a művész szekszárdi látogatásait. Kiállításunk különleges relikviája az Augusz-család egyik zongorája, melybe Liszt és zenészbarátai beírták nevüket.
Liszt Ferenc 1846-ban, 1865-ben, 1870-ben és 1876-ban vendégeskedett Augusz Antalnál Szekszárdon. Szekszárd volt az első kisváros, ahol Liszt érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal. Ennek hatására ismerte fel, hogy Magyarországhoz tartozik, műveivel a magyar nemzetet kell szolgálnia.

Mattioni Eszter festőművész kiállítása. Mattioni Eszter (Szekszárd, 1902 - Budapest, 1993) a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Az első önálló kiállítása 1929-ben volt az Ernst Múzeumban. A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire. Hatott rá a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet. Festészete az ún. római iskola felfogásához kapcsolódott. 1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott.
Itt alkotta meg, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyaz cementbe. A munkásságát bemutató kiállítás alapját a festőművésznő által 1981-ben szülővárosának ajándékozott gyűjtemény teremtette meg.

Esze Tamás Gyűjtemény. Esze Tamás (Szekszárd, 1903 - Budapest, 1993) történész, irodalomtörténész, teológus. A kuruc brigadéros idősebb bátyjának, Mártonnak, egy tarpai bognármesternek a leszármazottja.
1930-ban Pápán avatták lelkésszé. A magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója. Tanított a Református Teológiai Akadémián, több évig szerkesztette az Egyháztörténet című folyóiratot. Fő érdeklődési és kutatási területe a protestantizmus 16-17. századi története, valamint a Rákóczi-kor társadalom-, egyház-, irodalom- és pénztörténete.
1988-ban életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit szülővárosának adományozta. A kiállításon a tudós szakkönyvtára és a Rákóczi Ferenc által Esze Tamás kuruc brigadérosnak adományozott nemesi armálisa látható.